Angyi világa - élete - gondolatai

A titok nem titok, ha én úgy akarom, gondolatok és képek tabuk nélkül...:)...

...mit találtam...

...itt tetovált először...:)...

 


0 Hozzászólás

...akkor....

...csak úgy belekezdek, jó?...:)...

...a legfontosabb megállapításom az utóbbi időben, hogy soha, de soha nem lesz olyan időszaka az életünknek, amikor is valaki ne akarná, hogy mi ne legyünk együtt....mire is gondolok pontosan?:

...nos...már amikor megismertem nagyon tetszett, ezt el is mondtam az akkoriban legjobb baráti házaspárnak hitt emberkéknek...kikaptam érte, hehe...miután "megláttam" családostulbletettem róla...mert mondhat bárki, bármit...tisztességes csajszi vagyok...aztán telt, múlt az idő...ahányszor voltunk tetováltatni a fiammal, sosem láttam a feleségét...de sok mindent elmeséltünk egymásnak...jó ismerős lett és a tetoválónk...nem volt több, és nem is akartam semmi többet...éltünk a fiammal, tettem a dolgomat...őt néha láttam...de sokszor nagyon szomorúnak, magányosnak...

...besorolták őt is egy helyre és engem is...ezek a kezdeti egymásra épülő kategóriák voltak...én folyamatosan nagyon sokat dolgozó, igyekező családapának láttam, jó fejnek, akit a fiam is csíp...ha egy tetoválónál ott ragadsz, valamilyen szinten meg kell bíznod benne...állítólag már akkor voltak kérdések mások fejében...én sosem gondoltam ránk "úgy" SOSEM...a hittel ellentétben semmit nem tettem, hogy mi egy pár legyünk....SEMMIT!...nem voltam rafkós, és nem vagyok az a nő, akitől nem lehetne "megszabadulni", ha akar...de ezek milyen egyszerű mondatok!...amikben, úgy ahogy abban az emberben is, semmiféle érzelem nem lakozik...nem gondol bele...csak a sérelmei szülik a gondolatait...nem is tudja az a másik ember ki és milyen ember...neki kellett volna vigyázni a kapcsolatukba ne férjen bele egy 3. ....még gondolatban sem...ha minden klappol...nem is lesz benne...

...a remény meg volt bennem, ha abbahagyom a munkát, megtalál a megfelelő társ is...tisztán-szabadon-tisztességesen...ebben reménykedtem...de minek a remély egy olyan embernek, aki nem is a kapcsolati élet híve...:)...nem érdekelt az sem, ha véletlenül egyedül maradok...mert az életben sosem voltam magányos...

...miért gondolták a körülöttem lévő emberek, hogy a saját életemmel kell reményt adnom másoknak?..mert így volt...sokan gondolták..nahhhh, ez a némber elszeretett egy családos apát...nem is kérdezték meg...boldog-e?...kötelességem lett volna megnyugtatni őket, hogy az első beszélgetéseink arról szóltak, hogyan hozza rendbe az életüket, hogy ne dobjon el 17 évet?...pedig ez ment fél élvig....de kötelességem lett volna bárkit is megnyugtatni?....nem kötelességem...hittek, amit akartak...

...az idő múlásával rájöttem szeretem...ő még akkor nem tudta, hogy mit érez...nagy volt benne a kötelességtudat...amiben én maximálisan támogattam...aztán jöttek a szövegek:

- csak az elején lesz normális...mert ilyen, meg olyan otthon is...

- amikor eldöntöttük összeköltözünk: - na majd megváltozik...csak addig lesz ilyen, amíg oda nem mész...az ember nem változik...

...ezek generáltak egy  nagy mély lyukat kettőnk kapcsolatában...elveszítette a munkahelyét...bepánikolt mi lesz vele Németországban...éppen május 01...véglegesen megszűnt a kis kuckóm, amiben, mert szinte mindig együtt voltunk, nem is éltem....Ő pedig gondolta hazaköltözik, az exéhez...ott a nagy ház stb...sokan értetlenül csak néztek..mit mondhattak volna...persze, menj!...még én is győzködtem...hidd el elengedtelek...rendben leszek....a hiedelmek ellenére megint SEMMI nem tettem...támogattam ebben is, mint mindenben...

...volt még 3-4 hét, ügyeit lerendezni, kijelentkezni, stb...úgy gondoltuk, minek veszekedjünk?...aztán hirtelen jött egy érzés bennünk...szeretésünk sokkal nagyobb volt annál,hogy feladjuk...bárki bármit gondolt, tanácsolt, csak magunkra hallgattunk....azóta szerencsére tényleg csak magunkra hallgatunk....mindent megteszünk egymás boldogságáért...nyugalmáért...a többit pedig majd adja az ég...:)....

...eljutottunk lassan 2 év alatt oda....hogy eloszlanak lassan a kezdeti egetrengető félelmek....végre majd a "tömeg" megállapítja...ezek tök normálisok....1000-ből 1 ilyen kapcsolat van...akik szeretnek bennünket már régóta látják, féltették is a szívünket...hogy az arány mekkora az emberek fejében?, már kicsit sem érdekel....sosem voltunk egyszerű emberek, sem Ő, sem Én....az én őrültségem kiegészíti az övét....anyagi gondok?..mindig is voltak, vannak, lesznek....de együtt ezt is jó átvészelni...nem kell túl komolyan venni....

...szóval lassan elfogadja az ember, hogy amiket összehordtak, hogy teszem fel "ott akkor, s abból baj lesz"...mindig jövő időben értendő...a múlt részét sohasem képezheti....

...gyerekünk már nem lesz....nem is vágyunk rá...mindenkinek megvannak a saját gyerekei...

...mit is akartam ebből kihozni, már fogalmam sincs...talán azt, hogy abba nagyon kevesen gondolnak bele, a bizonygatást követelő emberek...hogy ők kivel fogják megbeszélni valós gondjaikat?..vagy azért foglalkoznak velünk, hogy elfedjék azokat?....

...személy szerint azt éltem s élem meg a mai napig...mennyit változik az ember egy ilyen kapcsolatban, vagy bármiféle kapcsolatban....ezt tartom a legnagyobb nehézségnek...de nem legyőzhetetlennek...de már megvolt az egésznek a vízválasztója...innen kezdve jöhet bármi...igyekszünk legyőzni...nem változtatni kell a másikat....hanem a szó legmélyebb értelmében átváltozni, átalakulni...amennyire kell, lehet...ezt a formálódást a külvilág nagyon kis része érti....vagy észre sem veszi....a helyzetbe elhelyezkedni pedig egyenesen képtelen....mondjuk ezt is tökéletesen meg tudom érteni....nem tudok hibáztatni senkit, még az exet sem...ő teljesen üres fejű dögnek tart, aki sosem voltam...:)...tőlem tegye...

...ha jön egy probléma...esetlegesen tanácsért fordulnék bárkihez, akkor többnyire nem is hallgatom meg...elég, ha ő meghallgat...aztán úgyis én döntöm el mi legyen...meg az adott helyzet...a változást nem lehet átadni...vagy rendelkezik valaki hasonló értékrenddel ahova mi magunk alakulunk...vagy nem...

...mi létrehoztuk a saját kis világunkat....amiben többnyire csak egymásra számíthatunk...úgy gondolom, ez két módon hat egy párkapcsolatra....vagy elválnak útjaik...vagy éppen megerősíti a két ember közti köteléket...sok fájdalmas pontja is lehet...de idővel az ember rájön, óriási áldás is egyben....

...mielőtt még valaki azt hinné, hogy mint két magányos farkas éljük az életünket, ez sem igaz...akkora a jövés-menés házunk táján, hogy sokszor, bár szeretnénk, de be sem tudjuk zárni a nagy kaput, mert éppen belépnek rajta....persze az is igaz nem látunk mindig mindenre megoldást...egyikünknek sincs minden felmerülő kérdésre egy előkapható válasz...de támogatjuk egymást most már mindenben...nem félünk a jövőtől...az mindig változik sosem lehet tudni mi lesz.....

...az, hogy szeretjük egymást...sülve-főve együtt vagyunk ez reményt ad mindenhez...<3....igyekszünk nem feladni...

 


0 Hozzászólás

..mai hangulat....

...Tibi gitározik..én olvasok, írok...szeretem napok.......

 


0 Hozzászólás

..ezt csak...

...a kép igaz hangulata miatt....mert teljesen igaz...szavakkal sokkal jobban lehet ölni a másikat...szerencsére ezt már nem tesszük régóta....

 


0 Hozzászólás

...ezek pedig....

...mi vagyunk....a 2x K. T.  ...:)...felfestetem a falunkra...<3...

 


0 Hozzászólás