angyi titkai

A titok nem titok....ezt már rég tudom...de...és ez a legfontosabb, az érzéseink, élményeink a mieink...:/

...fasza nap.....

...egész du. és éjszaka hánytam....

...ha ezt is kibírta a kapcsolatunk, akkor minden ok....:)....

...csak tudnám mi volt ez a szaaaar.....

 


..manapság...

...egyik- másik nő képes évekig mesékben élni...és képes, mindenre ami neki rossz, elfogadni...sőt, klassz magyarázatot gyártani a világ felé, de első sorban magának, a miértekre...aztán talál egy ellenkező neműt-többnyire szintén boldogan boldogtalan embert-akivel hatalmas vagy annak vélt szerelmeskedések közepette újra lehetségesnek tartanak mindent...<3...

 


...talán....

...talán tényleg nem vagyok senkid, talán vagyok valakid...és talán épp így jó...talán tényleg csak egy tévedés ez, de abból jelenleg a legédesebb...engem nem kellett, hogy létrehozz, mert nélküled is léteztem...és nem lenne ez másképp, ha a státusz megszűnne...nem kellett megtanítanod semmire, mert tudom a dolgom rég...én vagyok...és leszek...de pontosan, tudod te ezt...<3....

 


...itt voltak....

...Dóriék is.....nagyon-nagyon boldog voltam....:)...

 

"Néha csak az segít minket át a nehéz dolgokon, ha elképzeljük, milyen volna az a világ, amelyben teljesülhetnek az álmaink." ....lesz olyan valahol, valamikor....:)...<3....

 


...köszönhetjük....

...most a motorozásnak....:)...:

 

"Van kedved ma a Gypsy klubbhoz?"

 

...és persze meglágyultam....

....büszke volt...én meg...de ő is...megint boldog....vajon meddig engedhetjük meg ezt magunknak?....olyan kevés időnk van....:).....

...lett egy péntek esténk....egy csudi szombat-vasárnap....<3....

 

....szülinap megtartva....kisebb "hibákkal"....de akik fontosak mind-mind ott voltak....:)........KÖSZÖNJÜK SZÉPEN! a házigazdának a lehetőséget...hogy ünnepelhettünk egy kicsit "szabadabban"....ez a tegnapi nap, nem mondtam....de "elengedése" is a fiamnak, aki nemsokára önálló életet él majd.....boldogságomat megfejelte a barátnőm ittléte....nem is tudom melyiktől vigyorogtam jobban....:)...<3....+ üzenem és KÖSZÖNÖM! azoknak, akik nem jelentek meg...az élet számomra már nem rejteget meglepetéseket....már semmin nem csodálkozom...csak mélyen megérintett....akik a legfontosabbak számomra...azok mind velem, velünk voltak....♥+♥+♥.....

 


 

..nincsenek már illúzióim....

A bejegyzést csak a szerzők láthatják!

..én azt hiszem....

...elfáradtam..nem látok jövőnket....semmilyet sem...

 

"Ami egyszer eltört, az törött is marad, hiába ragasztgatják."

..legyek még?..

...türelemes?...

...a csoda is csak olyan, hogy elcsúszik...egy este csak azt látom, nincs már...nem baj, majd reggelre...aztán reggel meg
főleg nincs már...aztán hagyom...várom...kivárom...de nem látom...el kell engednem...?...vagy már rég meg is tettem?...
pakoljam bőröndbe?...engedjem szélnek?...mire várjak, ha várjak...érdemes?....

 


...tévedtem...nagyot...

....eljött a 0. nap....pakolászom az igazi csajos kuckómat....és eljött a 4. ...torok összeszorul, szem keskenyre szűkül és a sírás fojtogat...felöltöztem, egész nap az estét vártam, együtt legyünk....de ugye nem lehet minden egyszerre....takarít-mos...ne menjek....(együtt aludtak, hmm...)....tévedni Tünde dolog....de azért a fene megeszi az egészet.....én úgy gondolom........olykor azt sem hiszem, hogy volt...pedig tudom jól, hogy volt...hogy lesz?...van nélkül sosem lesz...ebben biztos vagyok.....figyelni mit mondana..lesni a hangját van-e kedve hozzám....unom nagyon...

...a hangulat pedig?....:

 


...minden jön, megy....

"Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt."

Wass Albert